Régiből új

Amikor kinéztük magunknak a házat és hosszas gondolkodás után megvásároltuk, elkezdődött a tervezés. Kértünk egy alaprajzot az előző tulajdonostól. Sajnos ez egy sajtpapír volt csak, és híven tükrözte, hogy a tulaj édesapja építéseken dolgozott korábban mérnökként, néha „Nyugaton” is, és ami csurrant-cseppent építőanyag, azt ő beépítette a házába. Így került a télikertbe golyóálló üveg, vagy a konyhát az előszobától elválasztandó egy rusnya radiátor a tér közepébe. Kezdetben a ház nagy részét szerettük volna megtartani, mert nagy része jó alapokon állt, nem vizesedett és a födém is rendben volt az emeletráépítéshez. A ház hátsó részén a télikert laikus szemmel is tákolmánynak tűnt, azt mindenképp újjá szerettük volna építeni a nappali szerves részeként.

Ez volt az eredeti alaprajz:

Ezek pedig az első tervek:

Az új ház tervezését először egy kedves idősebb építésszel kezdtük meg. Nagyon jól meg lehetett beszélni vele a dolgokat, de egy idő után előjöttek a generációs különbségek, illetve az is probléma volt, hogy nem volt pesti, így ritkán tudtunk találkozni. Kézzel tervezett, és egy fiatalabb kollégája rajzolta át géppel a terveit. Sajnos így elég lassan tudott reagálni a kéréseinkre, és a tervezett ház sem volt annyira fiatalos, mint szerettük volna. Én nagyon nem szeretek alapvetően kedves, hozzáértő embereknek „felmondani”, de pár nap ráhangolódás után felhívtam, megegyeztünk az addigi tervek anyagi vonzatában és kulturált hangnemben elköszöntünk. Megkerestük fiatal építész barátainkat, hogy segítsen a tervek újragondolásában.

Saját tervek :-)

Amíg az első építésszel dolgoztunk és vártam a választ a sok-sok kérdésemre, elkezdtem nézegetni a neten megtalálható tervezőprogramokat és kicsit rajzolgattam is velük. Van több ingyenes, vagy valamennyi ideig ingyenesen kipróbálható program pl. a magyar nyelven is létező Sweet Home 3D, vagy a SketchUp. Nagyon tanulságos volt, mert rávilágított, hogy minden mindennel összefügg, ha valamit arrébb húzok a papíron, akkor sok minden mást is át kell tervezni. Hogy csak egy példát említsek: nem elég a földszinten megtalálni a kandalló helyét, az emeleten is átmegy a kéménye, és az sem lehet a hálóban az ágy közepén. Így utólag nagyon vicces megnézni ezeket a kacska próbálkozásokat - a cipész maradjon a kaptafájánál....

 Azóta biztos sokat fejlődtek a szoftverek, és én is sokat tanultam ;-)

Alaprajzból 3d

Új építészeink fiatalosabb szemmel áttervezték a házat. Némiképp átrajzolták az alaprajzot és átgondolták a „tömeget”. Mert az egy dolog, hogy megrajzoljuk az alaprajzot, valahogy egy tetőt is rá kell tudni tervezni a házra. Aztán illeszkedni kell az ikerszomszédhoz, és a statikát és a helyi szabályozást is figyelembe kell venni. Az esztétikai szempontok is nagyon fontosak és nem biztos, hogy a papírra skiccelt alaprajzunkon átlátjuk, hogy úgy a szép, ha illeszkednek egymáshoz az ablakok.

A tervezésnél, és a kivitelezésnél is sokat segített, hogy úton-útfélen jegyzeteltem és fényképeztem, gyűjtöttem az ötleteket. Felírtam pár dolgot, amihez mindenképp tartani akartam magunkat. Például nagyon fontos volt számunkra a belmagasság és a tetőtéri térdfal magassága. A korábbi lakásunkban a tetőtéri hálószobánkban férjem csak úgy tudott felkelni, ha behúzta a fejét, különben beverte volna a ferde síkú plafonba. Ezt most semmiképp nem akartuk. A megengedett maximális építménymagasság miatt sakkozni kellett a magassággal, és végül úgy döntöttünk, hogy az utca felőli részen lesz alacsonyabb a térdfal, és amit itt „nyerünk”, azt felhasználjuk a kert felőli részen a szülői hálónál. Ez kiadta a tető aszimmetrikus formáját is.

Bontsunk vagy ne bontsunk

Először szerettünk volna minél többet megtartani a telken álló házból. A következő érvek szóltak emellett:

• gazdaságosság: ami nem bontunk le, azt nem kell újra felépíteni

építési szabályok: ha egy telken évtizedek óta áll egy ház, akkor jó eséllyel senki nem firtatja, hogy megfelel-e a helyi építési szabályzatnak. Azonban ha hozzányúlunk, akkor már nem bonthatjuk le és építhetjük újra fel a szabályozásnak nem megfelelő részt. Mondok egy példát: a mi házunk hosszabb, mint az ikerszomszédé, így a közös oldalon a teraszukkal a mi házunk tűzfala határos. A területi szabályozás értelmében ez a tűzfal maximum 3 m hosszú lehet. Eredetileg viszont 4.4 m-es volt. Ha meghagytuk volna az eredeti falat, a terveken „meglévő-megmaradó”-ként jelölve, akkor megmaradhatott volna ilyen hosszú. Mivel nem volt elég masszív, és a rendes alapozásról sem voltunk meggyőződve, mi inkább lebontottuk és rövidebbnek építettük vissza, megfelelve a mostani szabályozásnak.

• Hasonló helyzet állhat elő, ha pl. a házunk nem ott van a telken, ahol lennie kéne, ha túl nagy a megengedett beépíthetőséghez képest, ha nem elég az előkert mélysége, stb. Ilyenkor érdemes lehet kellő körültekintéssel meghagyni a kérdéses részt. Hallottam olyat is, hogy ezeket a meglévő-megmaradónak jelölt régi falakat sunyiban gyorsan újraépítik, de ez nem nekünk való ügyeskedés.

A ház teljes lebontása mellett a következő érvek szóltak:

• amit mi építünk, az tudjuk miből van, hogy van vízszigetelve, stb.
• nem kell azon töprengenünk, hogy hogyan fog „együtt élni” a meglévő rész a hozzá épített anyagokkal, hogy fog illeszkedni az új födém a régivel
• a mi kőművesünk tuti tud derékszögű falakat építeni, nem úgy mint a 60 évvel ezelőtti, aki miatt aztán az új házban mindenfelé csalni kell a falak szögével
• és a most legaktuálisabb érv: a CSOK. A CSOK rendelet szerint ugyanis csak az számít új építésű háznak, amihez nem használtak fel korábban meglévő épületrészt. Pedig nekem laikus szemmel ez új háznak tűnik. Hmm.

Így utólag kiderült, hogy sokba került ez a pár fal.

Hallgass a szívedre..

Sajnos az első (egyébként helytelen) válasz, ami a számra áll, az az, hogy a szívünkre. Sok házat megnéztem, mire A HÁZat megtaláltam, és biztos vagyok benne, hogy ha nem lett volna az az egyébként tákolmány minőségű télikertje hatalmas golyóálló üveges ablakokkal a kertre (– mondom én, hogy tákolmány volt..), akkor nem indul be a fantáziám.

Vonzó, nem?? ;-) Belülről nézve barátságosabb volt.

Tudtuk, hogy átépítjük majd, de ezek segítettek elképzelni, hogy mit lehet majd kihozni belőle. Nagyon jó hangulata volt, a gazos kert szinte a nappali meghosszabbítása volt, és volt egy kis bájosan romos, faszerkezetű terasz is. Az első nyáron, amikor még nem kezdhettük meg az építkezést át is jártunk legfelső emeleti társasházi lakásunkból ide „nyaralni”, barátokkal borozgatni a teraszon.

az eszedre és a családodra…

A CSOK most sokakat hirtelen cselekvésre késztet, pedig a jó döntéshez idő kell. Főleg ha a szabályok dinamikus változnak. Alaposan vitassuk meg párunkkal, családunkkal a döntést, és ne ugorjunk bele egy szerződésbe kizárólag nyomás hatására, mert más érdeklődők is vannak.

a pénztárcádra…

Számomra a svájcifrank-hitel leckéje nagy tanulsággal szolgált. Alapelvem lett, hogy ne nyújtózkodjunk tovább, mint a takarónk ér. Ezt nálam képzettebbek sokkal ügyesebben leírják, pl. Kiszámoló nemrég itt.

Gondoljuk át, hogy megér-e nekünk egy szép ház annyit, amennyi évet dolgoznunk kell, hogy megszerezzük a hozzá kellő pénzt. Kell-e hamarosan, vagy hosszabb távon inkább másra költenünk? Biztos-e jövedelmünk, és ha most mindent elköltünk, akkor utána újra tudjuk-e tölteni vésztartalékunkat, megtakarításainkat? Van-e valaki pl. a családban, aki biztosan ki tud minket segíteni, ha anyagi problémánk akad építkezés közben vagy után?

az ügyvédre… (és a fantáziádra)

Az ügyvéd lekéri a tulajdonlapot és ellenőrzi, hogy minden rendben van-e a házzal jogilag. Ez nálunk rendben is volt, de a későbbiekben fény derült egy kis turpisságra. Ugyanis a közművek egy részének (víz és csatorna) hálózatra csatlakozása a szomszéd telken keresztül történik. Az egyik a jobboldali, a másik a baloldali szomszédnál. Ugyanakkor ez nincs szolgalmi jogként feltüntetve a tulajdoni lapokon, ami azért előidézhet problémás helyzeteket. Nem lenne jó összeveszni a szomszéddal, aki aztán bosszúból elzárhatná a vízcsapunkat a nála lévő aknában. Közvetlen mielőtt megvettük a házat, a csatornával akadt egy kis baj. A három szomszédos ház csatornája egy tisztítóaknán keresztül folyik a hálózatba, és valahol belenőtt egy bokor a csőbe, dugulást okozva. Az egyik szomszéd nem volt itthon, a másiknál jött fel a trutyi, az házunk előző tulajdonosa pedig olyan szakembert hívott, akivel a többiek nem voltak elégedettek. Ez a komplex helyzet a ház megvétele után derült ki, amikor leolvastuk a mérőórákat és a vízóra miatt a szomszédhoz kellett becsöngetni. Ezen az „apróságon” mi nagyvonalúan átléptünk akkor, pedig a közművek helyzetének tisztázása és saját bekötés létesítése drága és hosszadalmas dolog, jobb előre tisztában lenni ezzel. Nézzük meg a mérőórákat még a szerződés aláírása előtt, és engedjük szabadjára képzeletünket, hogy mi merülhet még fel ilyen helyzetben. Nálunk például a szerződés megkötése után derült ki egy félmondatból, hogy az előkertben van egy roppant praktikus 2 m3-es üres gázolajtartály. Szépen megkértük az előző tulajt, hogy távolítsa el. A fenti problémákra, az ebből eredő károkra elvileg egy jól megírt adásvételi szerződés biztosítékot nyújt. Ennek ellenére utólag nehéz lett volna bebizonyítani, hogy ezekről nem volt tudomásunk, és valahogy nem láttam, hogy pénzt adna nekünk vissza emiatt az előző tulajdonos. Reálisan nézve azonban a közművek bonyolult helyzetének ismerete sem tántorított volna el a vásárlástól – hisz elsősorban a szívünkre hallgattunk és nem az eszünkre :-) -, esetleg áralkura adhatott volna lehetőséget.

az építészre, statikusra, kivitelezőre!

Mielőtt megvettük a házat, elhoztunk egy kivitelezőt, egy építészt és egy statikust megnézni. Ennek persze volt némi költsége, de a mi avatatlan szemünket bármi elkerülte volna. Ők jókat kérdeztek, számoltak és végül véleményeztek. Elmondták, hogy mit lehet első ránézésre csinálni a házzal, mi az ami költséges, mi az ami lehetetlen. Segítettek értelmezni a helyi szabályozást. Végül láttuk, hogy nagyjából mit lehet kihozni a házból (amit akkor még csak átalakítani akartunk), és ez kb. mennyibe kerülne. Ezek persze még távol álltak a végleges tervektől és számoktól, de egy olyan állapotot írtak le, amivel már boldogan együtt tudtunk volna élni. Hozzáteszem, ez 2012-ben, merőben más piaci környezetben történt, az ingatlanokra nem volt igazán érdeklődő, így volt időnk morfondírozni.

Mostanában mindenki a CSOK-ról beszél, ezzel kapcsolatban tervezget. Természetesen, mint építkező, én is megnéztem a rendeletet, próbáltam értelmezni, hogy vonatkozik-e a házunkra, mint szinte befejezett építkezésre. Nagyon fontos, hogy minden apró részletet elolvassunk és megértsünk, mert nem minden az, aminek látszik. Két fontos példa építkezőknek: a tetőtérbeépítés a köznyelvben és a rendeletben (egyelőre) nem ugyanazt jelenti, csak akkor igényelhetünk rá támogatást, ha külön lakóegység jön létre a beépítéssel. Ha csak plusz szobákat építünk a tetőtérbe, nem külön lakást, akkor bővítésről beszélünk (szó van róla, hogy ezt módosítják, érdemes figyelni).

Új építésű háznak pedig ez minősül:

"Az alapozási munkáktól kezdődően teljes egészében újonnan épített, vagy emeletráépítéssel vagy tetőtér-beépítéssel megvalósuló, a lakhatás feltételeinek a vonatkozó jogszabályi követelmények szerint megfelelő lakóegység, amely elkészültét követően használatbavételi vagy hatósági bizonyítvánnyal igazolandó használatbavétel tudomásulvételi eljárásra köteles. Nem minősül új lakásnak a meglévő épület, illetve épületrész átalakításával kialakított lakás." (forrás: NGM tájékoztató lakásépítéshez igényelhető állami támogatásról)

Tehát ha meghagytunk a telkünkön lebontott ház egy részét, pl. a homlokzatot, akkor az már nem új építésű ház.

A CSOKról legjobb leírást, magyarázatot és értékelést én Kiszámoló blogjában találtam.

Direkt nem a cikkeket linkelem, mert újabb és újabb bejegyzések jelennek meg a témában és egyébként is ösztönözni szeretnék mindenkit a blog olvasására. Nagyon jó mindennapi pénzügyi tanácsokat ad több témában is, olykor-olykor még a kiskapukra is rávilágít.

A Portfolio.hu vonatkozó aloldala is hasznos olvasmány.

A bankok honlapját is érdemes átnézni, az FHB honlapja elég informatív, a letölthető dokumentumok között sok hasznos dokumentum van, pl. a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) tájékoztatói.

A kormány február 3.-ra ígért két új rendeletet fontos változtatásokkal, pl. a meglévő lakástulajdonnal, ingatlan felső értékhatárával kapcsolatban (a Portfolio cikke itt).

0. A legfontosabb alapszabály

Mielőtt a gyerekeink születtek, és építkezésbe fogtunk volna, a filmszakmában dolgoztam. Külföldi reklám- és játékfilmek magyarországi forgatását segítettem szervezni, és leginkább a leendő forgatási helyszín megtalálásával foglalkoztam. A rendezők, díszlettervezők mindig a tökéletes helyszínt keresik filmjükhöz, az anyagiakon és a hozzáértő stábon túl ez a legfontosabb szempont, ami eldönti, hogy a filmet melyik országban forgassák. A filmeseken kívül az ingatlanosok és otthonkeresők mantrája is a „location, location, location”, azaz az elhelyezkedés fontosságának hangsúlyozása. Bármilyen gyönyörű lakást vagy házat veszünk, ha rossz helyen van, akkor nehéz lesz élvezni. A jó helyen lévő leharcolt lakást, házat fel tudjuk újítani, de a rossz helyen lévőt sose tudjuk "eltolni" jobb helyre. Ezt nagyon fontos mindig szem előtt tartani.

1. Képzeld el a környéket 10 év múlva!

Korábban egy társasházban laktunk, szintén Zuglóban. Amikor azt a lakást vettük, nagyon sok új, nagy társasház épült a környéken, rövid idő alatt sokat változott a környék arculata. Sok kisgyerekes család költözött az új házakba – amivel egyébként a kerület nem tartotta a lépést, nem épített új óvodákat, iskolákat, játszótereket erre a környékre – de ez egy másik történet. Megnőtt a forgalom is, több lett az autó. Lett hirtelen két új, nagy, lámpás kereszteződés a hazafelé vezető úton, ott ahol korábban csak zebra volt, mert nem volt akkora a forgalom, hogy lámpára lett volna szükség. Ez egy fontos figyelmeztető jel volt nekem, hogy telekválasztáskor nem csak a mostani utcaképet kell figyelni, lehet hogy 5-10-15 év múlva (amikor én még bőven itt tervezek lakni), már a közeli üres telken is egy modernkori lakótelep lesz. Érdemes lakás-, ház- és telekvásárláskor ilyen szemmel is körülnézni, a jövőre is gondolni.

2. Hallgatózz!

Jó, ha hagyunk magunknak időt a környék megismerésére, mielőtt elköteleződünk és megvesszük a kiszemelt telket vagy házat. Érdemes figyelni a forgalomra, fülelni, hogy mennyire hallatszik oda a város zaja. Zuglóban, és bizonyára máshol is, vannak olyan alapvetően kis forgalmú utcák, melyet sokan használnak surranóútnak a reggeli/esti csúcsforgalomban, vagy egyszerűen kikerülni a lámpákat. Tipikus zuglói probléma a Ferihegyről fel- és leszálló gépek zaja, mert felettünk mennek a légi útvonalak (ez pl. engem egyáltalán nem zavar, vagy már megszoktam, de nem árt tudni róla).

3. Nézd meg a területre vonatkozó helyi szabályozást!

Zuglónak ezen a külső részén például kevés az eladó telek, bontandó ház reális áron. Ami van, arra előszeretettel építenek vállalkozók kisebb-nagyobb társasházakat, bár a ZKTSZ (Zugló Kerületi Szabályozási Terve) most elég szűk lehetőségeket ad a kis telekre nagy házat álmodóknak. Egy új kormányhatározat (1567/2015 (IX.4.)) előírja, hogy 300 nm alatti családi ház építéséhez csak bejelentési kötelezettsége van az építtetőnek, nem kell építési engedélyt kérni. Egyelőre nem tudni, hogy a gyakorlatban ez hogy fog működni, mennyire sarkall arra, és teszi lehetővé, hogy a helyi szabályozást figyelmen kívül hagyja az építtető. Szurkolok a helyi építési szabályzatok (HÉSZ) túlélésének, mert alapvetően jó céllal születtek, a településkép, utcakép és a szomszédok érdekében (még akkor is, ha kezdetben bosszantott, hogy emiatt nem lehet pl. garázst építeni a telkünkön, mert már nem férne bele a szűkre szabott 25%-os beépíthetőségbe.) Megakadályozzák pl. ennek az esetnek a megismétlődését, ahol egy viszonylag kis telekre felhúztak egy földszint + 3 emeletes házat a családi házak közé - elvileg 25%-os beépíthetőség mellett.

A helyi szabályozás jellemzően megtalálható az önkormányzat honlapján és kötelező olvasmány vásárlás előtt. Ez szabályozza, hogy mit építhetünk az adott telekre. Ahhoz, hogy megtudjuk mi vonatkozik a telkünkre/házunkra, szükség lesz még a telek/ház övezeti besorolására. A mienk pl L4/1 – az erre vonatkozó szabályokat kell különös figyelemmel elolvasni a helyi szabályozásban.

4. Gondold át, hogy kihez, mihez szeretnél közel lakni!

Nálunk fontos szempont volt, hogy közel maradjuk Anyukámhoz, aki nagyon sokat segít a gyerekekkel és az építkezéssel is. A bébiszittelés mellett szuper dolog a „házszittelés” is, amikor a kéményesek azt írják, hogy 8-14 óra között érkeznek… Most ő segít, később mi segítünk majd neki, jobb ha közel vagyunk egymáshoz.

Sok barátunk is zuglói „véletlenül”, és nagyon kedves családokkal ismerkedtünk meg és barátkoztunk össze az ovi és a bölcsi első évei alatt. Rossz lett volna elköltözni a közelükből, örülünk, hogy itt maradtunk.

5. Gondolkodj a gyerekeid fejével!

Ha gyerekeid vannak, muszáj az ő fejükkel is átgondolni a közlekedést a környéken. Ők hogyan fognak közlekedni 5-10-15 év múlva? Előnyös, ha van játszótér, óvoda, iskola a gyerekeknek. A mi utcánk körzetes ovija kb. 2.5 km-re van tőlünk, de ha BKK-val szeretnénk odajutni, akkor 15 percet kell sétálni, aztán 5 percet trolizni és még 5 percet sétálni. Gyalog szintén 20-25 perc egy felnőttnek. (Szerencsére bejutottunk egy közelebbi, nem körzetes oviba...) A körzetes iskola szintén elég messze van, pesti viszonylatban. Autóval mindez pár perc, de ezen a környéken gyér a tömegközlekedés és nem arra megy, amerre a körzetes oktatási intézmények vannak.

Egyszer Anyukámtól indulva elsétáltam megnézni egy eladó házat, amihez a forgalmas, 2x2 sávos Fogarasi úton kellett átmenni, ahol a zebrák is elég távol vannak egymástól, hát még a lámpás gyalogátkelők. Az ember vonzódik a legrövidebb úthoz, én is lusta voltam elsétálni a következő zebráig, hogy utána visszasétáljak az én utcámhoz. Akkor rájöttem, hogy ha ott laknánk és a gyerekeink majd évek múlva egyedül mennek a Mamához, akkor ők is átszaladnak majd a Fogarasin, ahogy én tettem. Ahhoz én túl biztonsági játékos vagyok, hogy ennek megadjam a lehetőségét – és a megnézett ház is a büdzsénk felett volt, szerencsére :-) Ahol most lakunk, ugyanolyan messze van kb., de 2 lámpás kereszteződéssel el lehet jutni a Mamához, sokkal biztonságosabb az út.

6. Fordíts kellő figyelmet a tájolásra!

A telek/ház kiválasztásánál nagyon fontos a megfelelő tájolás. Üres telek vásárlásánál sokszor van lehetőségünk szabadon tervezni a ház fekvését a telken belül, de az önkormányzati szabályozás gyakran előírja hogy igazodnunk kell a már kialakult utcaképhez, pl. ikres beépítéshez. Ha egy bizonyos környéken keresünk házat, hamar rá lehet érezni a megfelelő tájolásra. Ezen a környéken alapvetően ikerházak vannak, mert elég keskenyek a telkek. Így én pl. már tudtam, hogy az utcák páratlan oldalán lévő házak jobb tájolásúak, mint páros oldaliak. A kertünk, teraszunk és nappalink a déli oldalra néz, az utcafront északi.

7. Nézz be a szomszédokhoz!

Fontos megkukucskálni a szomszédokat is – persze csak az illendőség határain belül. Az egyik általunk megnézett háznak a szomszédja 3 nagytestű, egyfolytában ugató kutyát tartott. Nem tette túl vonzóvá az eladó ingatlant. Lehet a szomszédban autószerelő műhely, családi napközi :-) hobbi hegesztő, vagy épp egy üres telek, bontandó ház, ahova ki tudja mikor, ki tudja mi épül. Ha már kiválasztottuk a telket, akkor érdemes úgy tervezni a házat, hogy arra is felkészüljünk, hogy a jövőben bárki költözhet a szomszédunkba. Nekünk az egyik szomszédunk egy nyugdíjas öregúr, kicsi, régebbi házban. Most nem néz ablaka a mi házunk felé, de biztos nem ez a ház lesz itt mindörökké, így erre az oldalra kevés ablakot terveztünk. A hátsó szomszéd egy nagyobb, de fák által eltakart társasház. Ez kb. 20 éve épülhetett, szerintem a mi életünkben már nem bontják le. Ráadásul a mi kertünk és a társasház kertje is közöttünk van, több fával, így erre az oldalra bátran terveztünk nagy ablakokat.

Ezen a környéken jellemzően ikerházak vannak, a telkek általában elég keskenyek, 12-13 m az utcafront. Amelyik ház nem ikerház, az nagyon keskeny, hisz szabályozva van a szomszéd kerítéstől tartandó kötelező távolság. Sokan ódzkodnak az ikerházaktól, így utólag nem értem miért. Nekünk is vannak ikerszomszédaink, nem bánjuk, szeretjük őket. A két háznak külön-külön van fala a közös oldalon, nem halljuk egymást a falon át a lakásban, a két telek külön helyrajzi számon van.

A házunk 400 m-re van korábbi lakásunktól. Mielőtt megtaláltuk volna, sokat mászkáltunk a környéken, toltam a babakocsit fel, s alá az utcán, altatva a nagyobbik lányunkat. Egy ilyen séta alkalmával láttam meg a kis „ELADÓ” táblát is a ház ablakában. Ráadásul a házszám is a szerencseszámom :-)

(Épp a napokban jelent meg egy cikk az Urbanista blogon, Lokáció, lokáció, lokáció alcímmel, más szempontokat is vizsgálva. Érdekes olvasmány itt.)

Régóta fontolgatom, hogy blogot írok az építkezésünkről. 12 éve Zuglóban lakunk és itt is építkeztünk. Már beköltöztünk, de sok barátunk még csak most kezd bele az építkezésbe, vagy most tervezgeti, és sok kérdése van. Az új CSOK is sokaknak megmozgatta a fantáziáját, látszik hogy hirtelen sok embert kezdett foglalkoztatni az építkezés gondolata. Én szívesen mesélek róla, szívesen segítek és adok tanácsot – saját tapasztalatainkra hagyatkozva.

Sokáig kész, jó állapotban lévő házat szerettünk volna venni, mert féltünk az építkezéstől. Ilyet sajnos nem találtunk Zuglóban, a szép, új, családi méretű házakat gondolom csak azok adják el, akiknek rámegy a házasságuk az építkezésre ;-) Errefelé sok a kétgenerációssá alakított ház is, azt sem szerettünk volna, mert sok pénzt kellett volna költeni az átalakításra, nem tudtunk volna mit kezdeni a két konyhával, két nappalival, esetleg a házon kívül az emeletre vezető lépcsővel.

Nem vagyunk építészek, sem műszaki beállítottságúak, sőt. Idő kellett, hogy megérjen bennünk az elhatározás, és összeszedjük bátorságunkat hogy építkezzünk. Férjem elfoglalt a munkájával, nincs ideje jelen lenni az építkezésen és utánajárni a dolgoknak. Én két kislányunkkal voltam gyesen, akik közben ovisak és bölcsisek lettek, én pedig egyelőre nem találtam vissza a munka világába. Volt tapasztalatom mindenféle „projektek” levezénylésében, koordinálásában, sok minden érdekel és hajlandó vagyok mindennek utánaolvasni, kérdezni, „kikutatni” - ahogy mi szoktuk mondani. Így hát az én feladatom lett az építkezés levezénylése, és ez nagyon testhezálló, élvezhető feladatnak bizonyult. Van az a mondás, hogy „az első házat az ellenségednek, a másodikat a barátodnak, a harmadikat magadnak építed”. Én nem szeretnék most több házat építeni, úgy érzem ez szuper lesz nekünk az elkövetkező évtizedekre.

Mi nagyon szerencsések voltunk, és az építkezés, berendezkedés 90%-át élveztük, és nem utáltuk, mint sokan mások. Egyrészt mert nehéz minket kihozni a sodrunkból és általában keveset puffogunk, háborunk – pedig egy átlag építkezés sok ilyenre adhat alkalmat. A másik fontos tényező, szerintem, hogy nem sajnáltuk az időt és fáradságot az ajánlatok összehasonlítására, a mesteremberek kiválasztására. Alaposan körüljártuk, hogy mire költjük a pénzünket, megfelel-e a minősége, nincs-e hasonlóan jó, de olcsóbb opció.

Az építkezés első 6 hónapja alatt nem értettem, hogy miért néznek rám sajnálkozva, amikor elmondom, hogy mi az aktuális munkám: gyesen vagyok és az építkezésünket koordinálom. Aztán jött a(z első) villanyszerelő csapat, és megértettem a szánakozó pillantásokat: sokan tapasztalják, hogy a mesteremberek nem veszik fel a telefonjukat amikor keresed őket, nem azt csinálják, amit te kérsz tőlük, hanem ami szerintük jó lesz neked – anélkül persze, hogy ezt megvitatnák veled. Plusz költségeket generálnak és ezt nem egyeztetik a megrendelővel. Sokszor nincsenek tekintettel a többi mesteremberre, akik már elvégezték munkájukat a házon, nem egyeztetnek velük. Rossz esetben nincs velük idejében aláírt szerződés, ami a kiterjed később fontosnak bizonyuló részletekre. Még rosszabb esetben a megrendelő nem jön rá idejében, hogy átvágták, nem azt építették be neki, amit kért, és csak akkor derül erre fény, amikor már kész a ház és valamit bontani kell pl. a kábelek miatt.

Sok buktató van az úton, de ha ügyes, körültekintő az ember és rendelkezésre állnak az igényeihez igazított anyagiak, akkor nem is olyan rémisztő dolog az építkezés.