Hallgass a szívedre..

Sajnos az első (egyébként helytelen) válasz, ami a számra áll, az az, hogy a szívünkre. Sok házat megnéztem, mire A HÁZat megtaláltam, és biztos vagyok benne, hogy ha nem lett volna az az egyébként tákolmány minőségű télikertje hatalmas golyóálló üveges ablakokkal a kertre (– mondom én, hogy tákolmány volt..), akkor nem indul be a fantáziám.

Vonzó, nem?? ;-) Belülről nézve barátságosabb volt.

Tudtuk, hogy átépítjük majd, de ezek segítettek elképzelni, hogy mit lehet majd kihozni belőle. Nagyon jó hangulata volt, a gazos kert szinte a nappali meghosszabbítása volt, és volt egy kis bájosan romos, faszerkezetű terasz is. Az első nyáron, amikor még nem kezdhettük meg az építkezést át is jártunk legfelső emeleti társasházi lakásunkból ide „nyaralni”, barátokkal borozgatni a teraszon.

az eszedre és a családodra…

A CSOK most sokakat hirtelen cselekvésre késztet, pedig a jó döntéshez idő kell. Főleg ha a szabályok dinamikus változnak. Alaposan vitassuk meg párunkkal, családunkkal a döntést, és ne ugorjunk bele egy szerződésbe kizárólag nyomás hatására, mert más érdeklődők is vannak.

a pénztárcádra…

Számomra a svájcifrank-hitel leckéje nagy tanulsággal szolgált. Alapelvem lett, hogy ne nyújtózkodjunk tovább, mint a takarónk ér. Ezt nálam képzettebbek sokkal ügyesebben leírják, pl. Kiszámoló nemrég itt.

Gondoljuk át, hogy megér-e nekünk egy szép ház annyit, amennyi évet dolgoznunk kell, hogy megszerezzük a hozzá kellő pénzt. Kell-e hamarosan, vagy hosszabb távon inkább másra költenünk? Biztos-e jövedelmünk, és ha most mindent elköltünk, akkor utána újra tudjuk-e tölteni vésztartalékunkat, megtakarításainkat? Van-e valaki pl. a családban, aki biztosan ki tud minket segíteni, ha anyagi problémánk akad építkezés közben vagy után?

az ügyvédre… (és a fantáziádra)

Az ügyvéd lekéri a tulajdonlapot és ellenőrzi, hogy minden rendben van-e a házzal jogilag. Ez nálunk rendben is volt, de a későbbiekben fény derült egy kis turpisságra. Ugyanis a közművek egy részének (víz és csatorna) hálózatra csatlakozása a szomszéd telken keresztül történik. Az egyik a jobboldali, a másik a baloldali szomszédnál. Ugyanakkor ez nincs szolgalmi jogként feltüntetve a tulajdoni lapokon, ami azért előidézhet problémás helyzeteket. Nem lenne jó összeveszni a szomszéddal, aki aztán bosszúból elzárhatná a vízcsapunkat a nála lévő aknában. Közvetlen mielőtt megvettük a házat, a csatornával akadt egy kis baj. A három szomszédos ház csatornája egy tisztítóaknán keresztül folyik a hálózatba, és valahol belenőtt egy bokor a csőbe, dugulást okozva. Az egyik szomszéd nem volt itthon, a másiknál jött fel a trutyi, az házunk előző tulajdonosa pedig olyan szakembert hívott, akivel a többiek nem voltak elégedettek. Ez a komplex helyzet a ház megvétele után derült ki, amikor leolvastuk a mérőórákat és a vízóra miatt a szomszédhoz kellett becsöngetni. Ezen az „apróságon” mi nagyvonalúan átléptünk akkor, pedig a közművek helyzetének tisztázása és saját bekötés létesítése drága és hosszadalmas dolog, jobb előre tisztában lenni ezzel. Nézzük meg a mérőórákat még a szerződés aláírása előtt, és engedjük szabadjára képzeletünket, hogy mi merülhet még fel ilyen helyzetben. Nálunk például a szerződés megkötése után derült ki egy félmondatból, hogy az előkertben van egy roppant praktikus 2 m3-es üres gázolajtartály. Szépen megkértük az előző tulajt, hogy távolítsa el. A fenti problémákra, az ebből eredő károkra elvileg egy jól megírt adásvételi szerződés biztosítékot nyújt. Ennek ellenére utólag nehéz lett volna bebizonyítani, hogy ezekről nem volt tudomásunk, és valahogy nem láttam, hogy pénzt adna nekünk vissza emiatt az előző tulajdonos. Reálisan nézve azonban a közművek bonyolult helyzetének ismerete sem tántorított volna el a vásárlástól – hisz elsősorban a szívünkre hallgattunk és nem az eszünkre :-) -, esetleg áralkura adhatott volna lehetőséget.

az építészre, statikusra, kivitelezőre!

Mielőtt megvettük a házat, elhoztunk egy kivitelezőt, egy építészt és egy statikust megnézni. Ennek persze volt némi költsége, de a mi avatatlan szemünket bármi elkerülte volna. Ők jókat kérdeztek, számoltak és végül véleményeztek. Elmondták, hogy mit lehet első ránézésre csinálni a házzal, mi az ami költséges, mi az ami lehetetlen. Segítettek értelmezni a helyi szabályozást. Végül láttuk, hogy nagyjából mit lehet kihozni a házból (amit akkor még csak átalakítani akartunk), és ez kb. mennyibe kerülne. Ezek persze még távol álltak a végleges tervektől és számoktól, de egy olyan állapotot írtak le, amivel már boldogan együtt tudtunk volna élni. Hozzáteszem, ez 2012-ben, merőben más piaci környezetben történt, az ingatlanokra nem volt igazán érdeklődő, így volt időnk morfondírozni.