Régóta fontolgatom, hogy blogot írok az építkezésünkről. 12 éve Zuglóban lakunk és itt is építkeztünk. Már beköltöztünk, de sok barátunk még csak most kezd bele az építkezésbe, vagy most tervezgeti, és sok kérdése van. Az új CSOK is sokaknak megmozgatta a fantáziáját, látszik hogy hirtelen sok embert kezdett foglalkoztatni az építkezés gondolata. Én szívesen mesélek róla, szívesen segítek és adok tanácsot – saját tapasztalatainkra hagyatkozva.
Sokáig kész, jó állapotban lévő házat szerettünk volna venni, mert féltünk az építkezéstől. Ilyet sajnos nem találtunk Zuglóban, a szép, új, családi méretű házakat gondolom csak azok adják el, akiknek rámegy a házasságuk az építkezésre ;-) Errefelé sok a kétgenerációssá alakított ház is, azt sem szerettünk volna, mert sok pénzt kellett volna költeni az átalakításra, nem tudtunk volna mit kezdeni a két konyhával, két nappalival, esetleg a házon kívül az emeletre vezető lépcsővel.
Nem vagyunk építészek, sem műszaki beállítottságúak, sőt. Idő kellett, hogy megérjen bennünk az elhatározás, és összeszedjük bátorságunkat hogy építkezzünk. Férjem elfoglalt a munkájával, nincs ideje jelen lenni az építkezésen és utánajárni a dolgoknak. Én két kislányunkkal voltam gyesen, akik közben ovisak és bölcsisek lettek, én pedig egyelőre nem találtam vissza a munka világába. Volt tapasztalatom mindenféle „projektek” levezénylésében, koordinálásában, sok minden érdekel és hajlandó vagyok mindennek utánaolvasni, kérdezni, „kikutatni” - ahogy mi szoktuk mondani. Így hát az én feladatom lett az építkezés levezénylése, és ez nagyon testhezálló, élvezhető feladatnak bizonyult. Van az a mondás, hogy „az első házat az ellenségednek, a másodikat a barátodnak, a harmadikat magadnak építed”. Én nem szeretnék most több házat építeni, úgy érzem ez szuper lesz nekünk az elkövetkező évtizedekre.
Mi nagyon szerencsések voltunk, és az építkezés, berendezkedés 90%-át élveztük, és nem utáltuk, mint sokan mások. Egyrészt mert nehéz minket kihozni a sodrunkból és általában keveset puffogunk, háborunk – pedig egy átlag építkezés sok ilyenre adhat alkalmat. A másik fontos tényező, szerintem, hogy nem sajnáltuk az időt és fáradságot az ajánlatok összehasonlítására, a mesteremberek kiválasztására. Alaposan körüljártuk, hogy mire költjük a pénzünket, megfelel-e a minősége, nincs-e hasonlóan jó, de olcsóbb opció.
Az építkezés első 6 hónapja alatt nem értettem, hogy miért néznek rám sajnálkozva, amikor elmondom, hogy mi az aktuális munkám: gyesen vagyok és az építkezésünket koordinálom. Aztán jött a(z első) villanyszerelő csapat, és megértettem a szánakozó pillantásokat: sokan tapasztalják, hogy a mesteremberek nem veszik fel a telefonjukat amikor keresed őket, nem azt csinálják, amit te kérsz tőlük, hanem ami szerintük jó lesz neked – anélkül persze, hogy ezt megvitatnák veled. Plusz költségeket generálnak és ezt nem egyeztetik a megrendelővel. Sokszor nincsenek tekintettel a többi mesteremberre, akik már elvégezték munkájukat a házon, nem egyeztetnek velük. Rossz esetben nincs velük idejében aláírt szerződés, ami a kiterjed később fontosnak bizonyuló részletekre. Még rosszabb esetben a megrendelő nem jön rá idejében, hogy átvágták, nem azt építették be neki, amit kért, és csak akkor derül erre fény, amikor már kész a ház és valamit bontani kell pl. a kábelek miatt.
Sok buktató van az úton, de ha ügyes, körültekintő az ember és rendelkezésre állnak az igényeihez igazított anyagiak, akkor nem is olyan rémisztő dolog az építkezés.
