Régiből új

Amikor kinéztük magunknak a házat és hosszas gondolkodás után megvásároltuk, elkezdődött a tervezés. Kértünk egy alaprajzot az előző tulajdonostól. Sajnos ez egy sajtpapír volt csak, és híven tükrözte, hogy a tulaj édesapja építéseken dolgozott korábban mérnökként, néha „Nyugaton” is, és ami csurrant-cseppent építőanyag, azt ő beépítette a házába. Így került a télikertbe golyóálló üveg, vagy a konyhát az előszobától elválasztandó egy rusnya radiátor a tér közepébe. Kezdetben a ház nagy részét szerettük volna megtartani, mert nagy része jó alapokon állt, nem vizesedett és a födém is rendben volt az emeletráépítéshez. A ház hátsó részén a télikert laikus szemmel is tákolmánynak tűnt, azt mindenképp újjá szerettük volna építeni a nappali szerves részeként.

Ez volt az eredeti alaprajz:

Ezek pedig az első tervek:

Az új ház tervezését először egy kedves idősebb építésszel kezdtük meg. Nagyon jól meg lehetett beszélni vele a dolgokat, de egy idő után előjöttek a generációs különbségek, illetve az is probléma volt, hogy nem volt pesti, így ritkán tudtunk találkozni. Kézzel tervezett, és egy fiatalabb kollégája rajzolta át géppel a terveit. Sajnos így elég lassan tudott reagálni a kéréseinkre, és a tervezett ház sem volt annyira fiatalos, mint szerettük volna. Én nagyon nem szeretek alapvetően kedves, hozzáértő embereknek „felmondani”, de pár nap ráhangolódás után felhívtam, megegyeztünk az addigi tervek anyagi vonzatában és kulturált hangnemben elköszöntünk. Megkerestük fiatal építész barátainkat, hogy segítsen a tervek újragondolásában.

Saját tervek :-)

Amíg az első építésszel dolgoztunk és vártam a választ a sok-sok kérdésemre, elkezdtem nézegetni a neten megtalálható tervezőprogramokat és kicsit rajzolgattam is velük. Van több ingyenes, vagy valamennyi ideig ingyenesen kipróbálható program pl. a magyar nyelven is létező Sweet Home 3D, vagy a SketchUp. Nagyon tanulságos volt, mert rávilágított, hogy minden mindennel összefügg, ha valamit arrébb húzok a papíron, akkor sok minden mást is át kell tervezni. Hogy csak egy példát említsek: nem elég a földszinten megtalálni a kandalló helyét, az emeleten is átmegy a kéménye, és az sem lehet a hálóban az ágy közepén. Így utólag nagyon vicces megnézni ezeket a kacska próbálkozásokat - a cipész maradjon a kaptafájánál....

 Azóta biztos sokat fejlődtek a szoftverek, és én is sokat tanultam ;-)

Alaprajzból 3d

Új építészeink fiatalosabb szemmel áttervezték a házat. Némiképp átrajzolták az alaprajzot és átgondolták a „tömeget”. Mert az egy dolog, hogy megrajzoljuk az alaprajzot, valahogy egy tetőt is rá kell tudni tervezni a házra. Aztán illeszkedni kell az ikerszomszédhoz, és a statikát és a helyi szabályozást is figyelembe kell venni. Az esztétikai szempontok is nagyon fontosak és nem biztos, hogy a papírra skiccelt alaprajzunkon átlátjuk, hogy úgy a szép, ha illeszkednek egymáshoz az ablakok.

A tervezésnél, és a kivitelezésnél is sokat segített, hogy úton-útfélen jegyzeteltem és fényképeztem, gyűjtöttem az ötleteket. Felírtam pár dolgot, amihez mindenképp tartani akartam magunkat. Például nagyon fontos volt számunkra a belmagasság és a tetőtéri térdfal magassága. A korábbi lakásunkban a tetőtéri hálószobánkban férjem csak úgy tudott felkelni, ha behúzta a fejét, különben beverte volna a ferde síkú plafonba. Ezt most semmiképp nem akartuk. A megengedett maximális építménymagasság miatt sakkozni kellett a magassággal, és végül úgy döntöttünk, hogy az utca felőli részen lesz alacsonyabb a térdfal, és amit itt „nyerünk”, azt felhasználjuk a kert felőli részen a szülői hálónál. Ez kiadta a tető aszimmetrikus formáját is.

Bontsunk vagy ne bontsunk

Először szerettünk volna minél többet megtartani a telken álló házból. A következő érvek szóltak emellett:

• gazdaságosság: ami nem bontunk le, azt nem kell újra felépíteni

építési szabályok: ha egy telken évtizedek óta áll egy ház, akkor jó eséllyel senki nem firtatja, hogy megfelel-e a helyi építési szabályzatnak. Azonban ha hozzányúlunk, akkor már nem bonthatjuk le és építhetjük újra fel a szabályozásnak nem megfelelő részt. Mondok egy példát: a mi házunk hosszabb, mint az ikerszomszédé, így a közös oldalon a teraszukkal a mi házunk tűzfala határos. A területi szabályozás értelmében ez a tűzfal maximum 3 m hosszú lehet. Eredetileg viszont 4.4 m-es volt. Ha meghagytuk volna az eredeti falat, a terveken „meglévő-megmaradó”-ként jelölve, akkor megmaradhatott volna ilyen hosszú. Mivel nem volt elég masszív, és a rendes alapozásról sem voltunk meggyőződve, mi inkább lebontottuk és rövidebbnek építettük vissza, megfelelve a mostani szabályozásnak.

• Hasonló helyzet állhat elő, ha pl. a házunk nem ott van a telken, ahol lennie kéne, ha túl nagy a megengedett beépíthetőséghez képest, ha nem elég az előkert mélysége, stb. Ilyenkor érdemes lehet kellő körültekintéssel meghagyni a kérdéses részt. Hallottam olyat is, hogy ezeket a meglévő-megmaradónak jelölt régi falakat sunyiban gyorsan újraépítik, de ez nem nekünk való ügyeskedés.

A ház teljes lebontása mellett a következő érvek szóltak:

• amit mi építünk, az tudjuk miből van, hogy van vízszigetelve, stb.
• nem kell azon töprengenünk, hogy hogyan fog „együtt élni” a meglévő rész a hozzá épített anyagokkal, hogy fog illeszkedni az új födém a régivel
• a mi kőművesünk tuti tud derékszögű falakat építeni, nem úgy mint a 60 évvel ezelőtti, aki miatt aztán az új házban mindenfelé csalni kell a falak szögével
• és a most legaktuálisabb érv: a CSOK. A CSOK rendelet szerint ugyanis csak az számít új építésű háznak, amihez nem használtak fel korábban meglévő épületrészt. Pedig nekem laikus szemmel ez új háznak tűnik. Hmm.

Így utólag kiderült, hogy sokba került ez a pár fal.